Ellenőrizzük gondolatainkat

“A világon mindenki a boldogságot hajszolja – és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat.
A boldogság nem a külső körülményeken, hanem a belsőnkön múlik. 
Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről.
Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye lehet – mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog.
Miért?
A dolgok eltérő megítélése miatt.
Éppen annyi boldog arcot láttam a pusztító hőségben napi hét centért izzadó és küszködő kínai munkások között, mint a New York-i Park Avenue légkondicionált hivatalaiban.”

(Dale Carnegie)

 

Mosolyogj

Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
….
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

(Dale Carnegie: Sikerkalauz)

Légy hasonló...

Légy hasonló az égen szálló madárhoz…, aki a törékeny

gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet,

mégis vígan énekel, mert bízik szárnyi erejében.

(Victor Hugo)

Kép: forestwander.com

Mosolyogj és a világ veled mosolyog!

A mosoly fertőz; ragályos, mint a megfázás,

Valaki ma rám mosolygott, és elöntött a mosolygás.

Befordulva a sarkon, egy másik látta mosolyom,

Kivirult, és rájöttem, hogy igen könnyen átadom.

Gondolkodtam e mosolyon, és megláttam az értékét,

Apró mosoly, mint az enyém, körbefut a földtekén.

Ha tehát jön a mosoly, ne hagyjad azt árván:

Fertőződjék a világ, induljon a járvány!

Novella a szeretetről

Ügyfélszolgálat:
- Igen, miben segíthetek?

Felhasználó:
- Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne kérem a folyamaton?

Ügyfélszolgálat:
- Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

Felhasználó:
- Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?

Ügyfélszolgálat:
- Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?

Felhasználó:
- Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálat:
- Milyen más programok futnak?

Felhasználó:
- Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálat:
Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak.
Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

Felhasználó:
- Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?

Ügyfélszolgálat:
- Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást! Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

Felhasználó:
- Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

Ügyfélszolgálat:
- Igen, de ne feledje, önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.

Felhasználó:
- Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba – A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat:
- Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.

Felhasználó:
- Tehát most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat:
- Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra:
Megbocsátok Magamnak,
Felfedezem az Értékeimet,
Tudomásul Veszem a Korlátaimat,

Felhasználó:
- Rendben, kész.

Ügyfélszolgálat:
- Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.

Felhasználó:
- Megcsináltam.
Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg.
Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

Ügyfélszolgálat:
- Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés, nem?

Felhasználó:
- De, csak szokatlan.

Ügyfélszolgálat:
- Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut.
Még egy dolog mielőtt letennénk:
A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat.

Szép napokat! :)

Isten törődik velünk

Én: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
Én: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
Én: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
Én: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
Én: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
Én: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.
ISTEN: És?
Én: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
Én: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?

ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idõ alatt.
Én: (szégyenkezve) Áh...

ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofõrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.
Én: (megalázkodva) Ó...

ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tõle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
Én: (zavarban) Aha...

ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tõle.
Én: Értem, Uram.

ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
Én: Úgy sajnálom, Uram...

ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.
Én: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.

ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.

Papagáj egy prostiházból :)

Egy nő elment egy állatkereskedésbe, és azonnal észrevette a hatalmas, gyönyörű papagájt. A ketrecen cédula volt, hogy a madár két dollár.

- "Miért ilyen kevés?" - kérdezte a kisállat-bolt tulajdonosát.

A tulajdonos ránézett, és azt mondta:
- "Nézze, el kell mondanom, hogy ez a madár egy piros lámpás házban élt és néha igazán durva dolgot mond."

A nő gondolkodott, de úgy döntött, kell neki a madár. Hazavitte, és felakasztotta a madárkalitkát a nappaliban, és várta, hogy mondjon valamit.

A madár körülnézett a szobában, majd ránézett, és azt mondta:
- "Új ház, új asszonyom."

A nőt egy kicsit sokkolta, de aztán gondolta, hogy "ez valójában nem olyan rossz."

Amikor a két tizenéves lánya hazaért az iskolából és a madár meglátta őket, azt mondta:
- "Új ház, új asszonyom, új lányok."

A lányok és a nő egy kicsit megsértődtek, de aztán nevetni kezdtek a helyzeten, és ha figyelembe vesszük, hogy a papagáj nem mondott semmi csúnyát.

Pillanatokkal később, a nő férje Keith jött haza a munkából.

A madár ránézett, és azt mondta:
- "Szia, Keith!"

Soha ne légy szomorú

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Csak az tud élni...

Csak az tud élni, ki mindig nevet,

Kinek a lelke élettől vidám,

Kiből kicsordul minden szeretet

És himnuszt zeng az élet hajnalán.

Ki minden könnyből szivárványt fakaszt

Az élet sínjén győztesen robog,

Minden szikláról virágot fakaszt?

Csak az tud élni: aki mosolyog...

/Sándor Dénes/

Minden pillanat, amelyet panaszkodással és morgással töltünk, a saját életünkből vesz el.

A vidám pillanatok pedig mindig hozzátesznek egy kicsit. 

Válaszd, amelyik jobban tetszik.

/Richard Templar/

Jó reggelt :)

Ariel: Reggeli ébresztő

Zöld szemek reggel

mosolyt hoztak

az ágyamba,

Pisze orrok bújtak

hosszú, torzonborz hajamba.

Csiklandós fénysugár

élesztgetett az ablakból,

hűvös őszi-nyár illat

áradt a falakból.

Hosszú szempillák

repdestek, s ugráltak

a reggeli fényben,

kacagó kismanók

édes hangjára eszméltem.

Fejem lehúzott még,

de zöld szemeik

megbabonáznak…

Álmom elrepült,

s Én nekiindultam

a mának.

A hideg szobában

ahogy rámnevettek,

meleg borzongással intettem:

˝Jöhettek!˝

Ragyogó zöld szemmel

ugrottak nyakamba,

s Én kábultan zuhantam

vissza az ágyamba…

(Forrás: amatormuveszek.hu)

Emlékezz mindenre...

Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak.
Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak.
Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó.
Felejtsd el, ha félsz!
Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak!
Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.
(Szabó Magda)

Aminek meg kell történni

Aminek meg kell történnie, az megtörténik.
Akivel találkoznod kell, azzal találkozol.
Akinek észre kell vennie, az észrevesz.
Ilyenkor mondhat bárki bármit, te úgyis érzed.
Nem lehet tudni, mi lesz belőle:
egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet.
Ott van és te tudod, hogy közötök van egymáshoz.
Tehetsz bármit:
valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve.
Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod.
A legfontosabb, hogy nyitott legyél.
Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni.
Mindig ott vagy, ahol dolgod van.
És mindig azokkal, akikkel dolgod van.
Lehet,hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed.
És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled.

Az Élet pillanatai

Az élet tele van apró pillanatokkal.

Szebbnél szebb apró virágokkal.

Sokak számára jelentéktelenek tűnnek,

De mi, akik szeretünk, másképp látjuk őket.

Nekünk az egész életet jelentik,

S nélkülük nem tudunk boldogok, lenni.

Víz nélkül a virágok sem élhetnek,

Pillanatok nélkül a mi életünk sem létezhet.

Az égen a csillag ezer s ezerszámú,

Pillanatból is legalább ennyit látunk.

Apró, kis pici porszemek az életben,

Mégis óriási kövek a szívünkben.

Ott születnek, ott halnak meg a szívben,

Milliónyi emlék kereszttűzében.

Száz szó mellett ott csücsülnek,

S szívünkből ki nem ürülnek!

A szeretetről

Adhattak-e nagyobb ajándékot a kegyes istenek az embernek, amikor megtanították nevetni?
Amikor könnyeit mosollyá, mosolyát derűvé, s e derűt mások örömévé változtatták, és úgy határoztak, hogy a sok apró öröm tegye boldoggá és teljessé az emberi világot?
Kapott-e szebb és megbecsülendőbb ajándékot bárki is annál, hogy a saját kezébe vehette életének irányítását?

Tatiosz (A szeretet ereje)

Kép: http://image-site.blogspot.hu

Ha semmi nincs nálad, mert már mindened szétosztottad, de úgy érzed, mégis adnod kellene még valamit a világnak, ne ess kétségbe. Egy szeretetteljes mosoly mindenkit jókedvre derít.

Nyelvlecke

" Nyelvében él a nemzet .": Széchenyi István

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke (Firenze 1984. X. 12.)

Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok-sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmespár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet - és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, mért nem lohol?

Mért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés,

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, mért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki 'beslisszol' elinal,

Nem 'battyog' az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, eloldalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

Elárulja kósza nesz

Itt kóvályog, itt ténfereg. . ..

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, mért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!

"Magyarnak lenni: nem a szó, a név, az ősök, az élet...

magyarrá csak a szív tesz és a lélek!"    

Jó éjszakát, szép álmokat!

Jó éjszakát....

Csillagok már fenn az égen...

Elcsendesül minden szépen...

Hópaplan fedi a tájat,

S nekem furcsa álmom támad!

Kémény füstje lágyan táncol,

fellegekbe száll a lángról...

Hóemberek önfeledtek,

hócsatába keverednek.

Havas fenyők árnyékában

csókot vált egy hóemberpár

nem egyszer ám, számtalanszor

hogy az élmény gazdagodjon.

Álmomban elmosolyodok,

Ejnye, milyen furcsa dolgok!

Hóemberek csókolóznak?

Játékosan hógolyóznak?

Hát bizony ez nem kétséges,

Álmainkban  lehetséges!

Álmodd tovább ezt a mesét

s legyen vidám az ébredés!

Kép: ja-pics.net

Újévi köszöntő

Arany János: Alkalmi vers

Az új évet (ócska tárgy!)

Kell megénekelnem,

Hálálkodva, ahogy illik,

Poharat emelnem.

Mit van mit kívánni még

Ily áldott időben? -

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,

A gabona áros;

Jól fizesse a tinót

S nyerjen a mészáros,

Mérje pedig szöszön-boron,

Font kijárja bőven.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Senkinek a nyakára

Ne vigyenek kontót;

Valaki csak ráteszen,

Nyerje meg a lottót;

Annyi pénzünk legyen, hogy!

Még pedig pengőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Szegény ember malacának

Egy híja se essék;

Messze járjon dög, halál,

Burgonya-betegség;

Orvos, bakó a díját

Kapja heverőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak

Sokasuljon lába;

Boci járjon mezőre,

Gyermek iskolába;

Gyarapodjék a magyar

Számra, mint erőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Kívül, belül maradjon

Békében az ország;

A vásárra menőket

Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál

És a szívredőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

A bíró is, mint eddig,

Tisztét jól betöltse:

Víz kedviért a babát

Soha ki ne öntse;

Emberiség, igazság

Egyik serpenyőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Zenebona, babona,

Huzavona vesszen!

Visszavonás, levonás

Minket ne epesszen.

Legyen egység, türelem,

Hit a jövendőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)

Nőjenek nagyobbra;

Áldozzanak, legyen is mit,

Mégse üssék dobra;

Nemzetiségünk mellett

Buzogjanak hően.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Író pedig írónak

Szemét ki ne ássa, -

Ne is legyen az idén

Napfogyatkozása

Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,

S előfizetőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez új esztendőben.

Mire üssek még pohárt?

Asszonyi hűségre?

Barátság-, polgár-erény-,

Vagy mi más egyébre?

Hiszen ezek közöttünk

Vannak /kelendőben/.

Tudj Isten, mi minden nincs

Ez új esztendőben!