Kép: shiftfrequency.com |
- Csendet! Éppen imádkozom.
Tudnunk kell, hogy Brúnó testvér szent volt, ezért aztán a parancsát azonnal teljesítették. Minden élőlény visszatartotta hangját, hogy imádkozásra alkalmas csend legyen.
Ekkor azonban egy másik hang zavarta meg Brúnó imáját, egy belső hang, ami így szólt:
- Lehetséges ám, hogy Istennek legalább annyira tetszik a béka brekegése, mint a te zsoltáréneklésed.
- Ugyan mi örömet lelhet Isten ennek a békának a brekegésében? - vágott vissza megvetően Brúnó.
De a hang nem adta fel olyan könnyen:
- Ha nem tetszene Istennek, akkor miért teremtette volna meg ezt a hangot?
Brúnó elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Kihajolt az ablakán, s kiadta a parancsot:
- Énekelj!
A kecskebéka ütemes brekegése betöltötte a levegőt, amihez tréfásan csatlakoztak a környékbéli békák is. S hangjuk már nem borzolta Brúnó idegeit, mert ahogy figyelmesen hallgatta őket, felfedezte: ha nem akar ellenállni, ez a zene valójában gazdagabbá teszi az éjszakát.
Ezzel a felfedezéssel Brúnó szíve eggyé vált a világmindenséggel, és életében először ráébredt arra, hogyan is kell imádkozni.
(Anthony de Mello)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése