Viccek - a férfiak

Hogy fejlődik egy férfi???
Erszényes emlős, gyűrűsféreg, papucsállatka...
*****
Mi a hasonló a férfiban és a parkolóhelyben?
Mindegyik foglalt. Ha találsz egy szabadot, az vagy kicsi, vagy fizetős, vagy rokkant.
*****
Honnan lehet tudni, hogy egy férfi éppen a szexre gondol?
Lélegzik...
*****
Miért nagyobb az orrlyuka az orangutánnak, mint a férfinak?
Mert vastagabb a mutatóujja...
*****
A férfi olyan, mint a horoszkóp.
Mindig pontosan megmondja, hogy mit kell tenned, és mindig téved.
*****
Ha egy nő egyenlő akar lenni a férfiakkal, akkor nincs benne semmi ambíció.
*****
Miért aggódnak a férfiak a péniszük mérete miatt?
Mert van nekik miért.
*****
Mi a legokosabb, amit valaha egy férfi mondott? Azt mondja a feleségem...
*****
Mi a különbség a férfi és a nylon harisnya között? Semmi. Mind a kettő szalad, ha szükséged van rá.
*****
A nőkkel az a baj, hogy egy nagy semmin belelkesednek, aztán hozzámennek feleségül.
*****
Mi a különbség az elem és a férfi között? Az elemnek van pozitív oldala.
*****
Mi volt az első férfi a holdon? Egy helyes kezdeményezés első lépése.
*****
Mi a közös a felhőkben és a férfiakban? Ha elhúznak, szép napunk van.
*****
Miért paskol a bába az újszülöttek popsijára?
Az intelligensebbeknek ekkor leesik a péniszük.
*****
Miért gyártanak a nők olyan kevés férfiviccet?
Szeretik az állatokat...
*****
Miért szebbek a nők, mint okosak?
Mert a férfiak jobban látnak, mint gondolkoznak...
*****
Miért van olyan sok férfinak sörhasa?
Hogy a kis munkanélküli törpének legalább fedél legyen a feje felett...
*****
Mi a különbség a joghurt és a férfi között? A joghurtnak van kultúrája...
*****

Kép: colourbox.com

Katalin napra

Névnapodra

Büszke, üde, szép árvácskák egy csokorba szedve várnak,

Szirmukon a lila színek harsányak és haloványak.

Minden szála vár a napra, mikor Téged felköszönthet,

Kicsi szirmán - hogy ragyogjon - ringat néhány harmat csöppet.

Neved napján, ez a csokor, Veled örül, Téged éltet,

Számtalanszor kíván Néked, névnapokat, csodaszépet.

Szickey (poet.hu)

Kép: allposters.com

Ugy áldjon meg isten neved napján,

Hogy beérhesd vele minden órán.

Legyen élted mint a virágos fa:

Remény s öröm virágozzék rajta.

Vörösmarty Mihály

Kép: hudsonvalleypainter.com

Szögek

Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.

Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe.
A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mit a szögeket beütni a kerítésbe.

Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába. Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie.

Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből.
A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben.

Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt:

-Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen.
Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen.

Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad.
Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.

A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb.

Kép: www.media.radiosai.org

A FÉRFI

Férfi, az aki......
- úgy tesz vissza minden üveget a hűtőbe, hogy csak 1 korty ital van az alján.
- aki úgy teszi be a szennyesbe a ruháját, hogy az alsónadrágjában 2 csomóban ott figyel a 2 zokni is.
- aki minden poharat amiből iszik, a lakás különböző pontján helyez el előszeretettel a virágcserepek mellé.
- aki 2 órát utazik 30 fokban, hogy egy kocsit megnézzen, de ha Te megkéred egy 2 perces kitérőre, húzza a száját.
- aki ha TV-t néz, nem válaszol a harmadik "Mit ennél drágám?" kérdésre sem.
- aki ha Forma 1 van, képes reggel 5-re felhúzni az órát és felkelni hétvégén, de ha téged kell 8-ra dolgozni vinnie tuti, hogy miatta késel el.
- aki minden másnap vagy az irodája előtt vár a kollégájára, aki a kulcsot hozza, mert ő otthon hagyta, vagy otthon vár másfél órát a feleségére a ház előtt, mert a lakáskulcsot az irodában hagyta.
- aki hetente egyszer, amikor töltőre teszi otthon a telefonját, otthon is felejti.
- akinek a 3 éves gyereke, ha azt mondja télen, hogy reggel papucsban hozta az anyja a bölcsibe, akkor el is hiszi és úgy viszi haza.
- aki minden nevezetes ünnepet pár nappal később köszönt.
- akinek az anyja ,,ezt,, az ételt nem ,,így,, szokta főzni.
- aki nem érti miért nem a szülei háza mellett akarsz építkezni.
- aki ha beteg, rögtön béna is lesz, de ha Te vagy beteg akkor is megbénul.
- akinek egy tárgy megkeresése egyet jelent a szoba közepén megállással és ,,nem tudod hol van?

Kép: clipartof.com

A két farkas

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta:

-Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:
-És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
-Az, amelyiket eteted.

Kép: aguilarelliot.blogspot.com

Születésnapjára

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad.

Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

– itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Drága mama, nagyon szeretünk!

Karácsonyfa....

Ezt a levelet ma kaptam:

"Tisztelt Barátaim!
A Fehér Ház a Karácsonyfát - első alkalommal -, Karácsonykor “Ünnepi Fá”-nak nevezte. Ez a tény arra késztette a CBS műsorvezetőjét Ben Steint, hogy megírja a lenti cikkét. Úgy gondolom, ezek a gondolatok mindenhol érvényesek …
Az itt leírt eszmefuttatáson mindnyájunknak érdemes elgondolkodni...

A következőket Ben Stein írta és olvasta fel a CBS rádió vasárnapi kommentárjában.

Bevallom:
Zsidó vagyok és mindenegyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat, Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.

S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek ’Boldog Karácsony’-t kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban. Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a Menorah néhány száz yardnyira arrébb.

Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények. Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások időszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az "Ünnepi Fa"ötlet, miután Amerika kifejezetten ateista ország.

Vagy akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az Amerika, amit mi ismertünk...

Billy Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early Show-n és Jane Clayson (a riporter) ezt kérdezte: ’Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi (Katrina hurrikán) megtörténjék?’ Anne Graham egy rendkívül mélységes és éles elméjű választ adott. Azt mondta, ’Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott emiatt, ahogy mi is, de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki az iskoláinkból, takarodjék ki a kormányzatunkból és takarodjék ki az életünkből. S mivel, úgy vélem, Ő egy igazi Úriember, végül csendben kihátrált. Hogyan várhatjuk el Istentől, hogy áldását adja ránk és védelmezzen minket, ha mi azt követeljük Tőle, hogy hagyjon minket békén?’

A legutóbbi események fényében... terrorista támadások, iskolai lövöldözések, úgy gondolom, hogy ez akkor kezdődött, amikor Madelaine Murray O’Hare (megölték, tetemét néhány éve találták meg) arról panaszkodott, hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben van. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az iskolában. A Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és szeresd felebarátodat, mint tenmagad. És mi azt mondtuk, rendben van.

Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor csintalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy megrongáljuk önbecsülésüket (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy szakember kell, hogy tudja, miről beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.

Most meg azt kérdezzük magunktól: miért van az, hogy
- a gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
- miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
- és miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat, vagy önmagukat?

Valószínű, ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy ’AZT ARATJUK, AMIT ELVETÜNK’.

Vicces, milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent, aztán azon csodálkozni, hogy miért halad a világ a pokolba.

Vicces, mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.

Elgondolkodtató, hogy email-en küldünk ’vicceket’, amelyek aztán futótűzként terjednek, de ha üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek az Úrra vonatkoznak, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt megosztják azokat.

Elgondolkodtató az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek mennek át szabadon a világhálón, de nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a munkahelyeken.

Tetszenek már nevetni?

Vicces, ha ezt az üzenetet netán továbbítod, szelektálsz: nem küldöd sokaknak a címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz.

Ugyancsak vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt, hogy Isten mit gondol rólunk.

Küldd tovább, ha úgy gondolod, van értelme: mindenkinek. Ha nem, csak dobd el... senki nem fogja tudni, hogy így tettél. De, ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dőlj hátra a székedben és panaszkodjál arról, milyen rosszul alakul a világ.

Megbecsüléssel, őszintén és tisztelettel:

Ben Stein"

Közzétettem, megosztottam, ha úgy gondolod, küld el barátaidnak, ismerőseidnek.....

Szép Napot!

A világ a szívünkben tükröződik

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol jóindulattal találkozik.

Kép: daysoftheyear.com

Először a kövekre figyelj

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel.
Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg.
- Igen - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe.
Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

És most - mondta a professzor - vegyék észre, hogy ez az önök élete.

A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, stb. . . - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna.
A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód.
A homok, az összes többi. Az apróságok.
Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek.
Ugyanez történik az életeddel.
Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.
Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében.
Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni.
Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak.
. . . A többi csak homok. . .

Kép: www.rgbstock.com

F I Z E T V E !

A kisfiú kiment a konyhába, ahol édesanyja épp vacsorát főzött, és átnyújtott neki egy teleírt papírlapot.
Az édesanya megtörülgette a kezét a kötényében, kezébe vette a papírt, és a következőket olvasta:
Fűnyírás - 5 Euro
A szobám kitakarítása ezen a héten - 1 Euro
Bevásárlás anya helyett - 0.5 Euro
Vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt-0.5 Euro
Szemétkihordás - 1 Euro
Jeles félévi bizonyítvány - 5 Euro
Szemétszedés és gereblyézés a kertben - 2 Euro
Összes tartozás: 15Euro

Az anya lenézett a gyermekére, aki várakozásteljesen állt előtte, egy kicsit kutatott az emlékezetében, majd tollat ragadott, megfordította a papírlapot, és ezt írta a hátoldalára:
Kilenc hónapig méhemben hordoztalak - ingyen.
Éjszakákon át virrasztottam melletted, ápoltalak, és imádkoztam érted - ingyen.
Melletted álltam a megpróbáltatások idején, és nem egyszer megríkattál - ingyen
Mindent egybevetve, ingyen és bérmentve szeretlek
Álmatlanul hánykolódtam, szorongtam, hogy mi vár még rád - ingyen.
Játékokat, ennivalót, ruhát kapsz, sőt még az orrodat is megtörölöm - ingyen.
Ha mindezt összeadjuk, a szeretetem teljes költsége 0 Euro.

Nos, amikor a gyerek elolvasta, amit az édesanyja írt, hatalmas könnycsepp gördült le az arcán, egyenesen a szemébe nézett és így szólt:
- Nagyon szeretlek, anyukám!
Aztán fogta a tollat, és jókora betűkkel számlája alá írta: FIZETVE!

Kép: ellenmilliongraphics.com

Ha most elalszol....

Ha most elalszol, repülj egy világba

az álom szárnyát szélesre kitárva

suhanj a széllel az éjszakai égen,

s a csillagokat kerülgesd ki szépen.

Suhanj úgy mint még soha, repülj

boldogan, s mindennek örülj,

mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,

de pihenj egy kicsit a hold karjában.

Az ezüstös fénybe öltözött fák

boldogan intenek, s ki éjszaka lát

mindenki örömmel köszönt téged,

s csodálják reptedet, s már érzed

a boldog röpködés minden örömét,

mert ez az álom egy csoda lét,

s most én is repülni megyek,

az éj minden szépsége legyen veled! 

Hajtsd le párnádra....

Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,

Enged, hogy az álom játszhasson veled.

Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,

Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.

Holdsugár fonja álmodat majd körbe,

S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.

Elsuhan az éj, szinte észre sem veszed,

Álmodat vigyázva fogják a kezed.

Megnyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,

Létünknek ez, ez a legszebb szenvedése.

Mert az álom sokszor oly szép is lehet,

De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.

És így nehéz szívvel ébredünk,

Hogy tovább éljük rohanó életünk.

S ha nyújtanak feléd egy segítő kezet,

Estére nyugodtan hajtod álomra fejed.

Halottak napja

Kovács Gabriella:  Az emlékezés lángja...

Ez a szomorkás őszi nap ismét eljött,

és a szívekben a múlt... így újra feltört

Kinek szerettei már a földben nyugszanak,

fájó visszatérés, mi nekik ma megmaradt...

Az idő ismét elhozta a hallottak napját, jelzi

ezt számtalan mécses... és megannyi virág!

Hiányoznak mindannyian kit régen szerettünk,

a jelen forgatagában, most mi is elvesztünk...

A múlt emlékeit e borús nap visszahozta,

és a lelkekben a sebeket... felnyitja újra!

Szeressük vigaszként az elvesztett napokat, mikor

szeretteink velünk voltak, velünk mosolyogtak...

Halottak napján fényárban úszik a temető,

az emlékezés lángja ég, óvja már a gyászoló idő...

Meghitten, és csendben borulunk a sírbolt fölé,

áldozva a pillanatnak, most és mindörökké...

Forrás: poet.hu