Rövid látogatás

Az 

Ünnep 

végigsétált a tereken 

és az utcákon.

Benézett az ablakon, 

belépett az ajtókon.

Volt, ahol megpihent,

volt, ahonnan gyorsan továbbsietett.

Elcsitította a szeleket,

szépre festette az eget és a felhőket.

Elsimította az aggódó ráncokat néhány arcon,

örökre lezárt néhány fáradt szempárt,

és megállt, hogy gyönyörködjön kisgyermekek mosolygós álmaiban.

Kibékített néhány veszekedőt,

és nem értette, mások miért miatta vesznek össze.

Az utcán lépkedve betakart néhány fázó hontalant,

és enni adott néhány éhezőnek.

Volt, aki ellépdelt mellette, észre sem vette.

Volt aki rég nem látott ismerősként üdvözölte.

Végül bepillantott boldog és boldogtalan, nyugodt és nyugtalan álmokba,

majd észrevétlenül kisétált a terekről és az utcákról.

Vidám Karácsony!

Donászy Magda: Karácsonyfa. Karácsony

Karácsonyfa. Karácsony!

Aranydió zöld ágon.

Csillagszóró, gyertyafény

ég a fenyő ünnepén.

Csilingel a csengettyű:

„Szép vagy fenyő, gyönyörű!”

Karácsonyfa, karácsony!

Nincs is szebb a világon!

Csilingel a csengettyű:

„Szép vagy fenyő, gyönyörű!”

Az igazi szeretet

A Korinthus 13. karácsonyi változata

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket énekelek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja házastársát.
A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videó játékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.
Boldog karácsonyt!

(ismeretlen szerzőtől)

Szeretet...

Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. 

Aki tehetetlen, érthetetlen. 

Aki nem ért semmit, nem is ér semmit.

Aki viszont szeret is, néz is, lát is…

Minél több tudás rejlik egy-egy dologban,
annál nagyobb a szeretet… 

Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs
ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, 

az semmit sem tud a szőlőről.

Paracelsus 

Advent

Advent

Valaki jön - de te nem veszed észre!

Valaki közeledik hozzád - de te bezárkózol!

Valaki kopog nálad - de te átalszod látogatását!

Valaki belép hozzád - de te házon kívül vagy!

Valaki nálad lakik - de te kidobod őt!

Valaki feltárulkozik - de te a szavába vágsz!

Valaki vár rád - de te hátat fordítasz neki!

Valaki segítséget kér - de te megkeményíted szívedet!

Valaki ajándékot ad neked - de te elásod azt!

Valaki végtelenül ráér - de veled sosem lehet beszélni.

Valaki nyugalmat hoz - de te szétszórt vagy!

Valaki jön - de te csak magadat látod!

Amíg csak jön - mindig megváltozhatsz!

Forrás: plebania .net

Adventi imádság

Az első gyertya lobbanása a hit fényét hozza.
A második, mint fénysugár a reményt dalolja.
A harmadik a szeretet lángját, melegét meséli.
A negyedik az Örök hazát, az üdvözülteket idézi.

Adventi koszorúnk gyertyáiban benne lobog az élet:
Lángjában a csend, a fény, az erő - lélegzenek, élnek.
Egy fényt hozz nekem is - nekünk is adventi Lélek,
E lélegzetben én is - mink is új lángra kéljek!

Lángomnak - lángodnak adjon életet a Hit:
Atyai Szív világomra - világodra harmatot hint,
Egy Kéz vigyázva, óva mélységek felett átvezet,
És csendet, mosolyt, kérdést Odafenn értenek.

Lángomnak - lángodnak adjon életet a Remény:
Maga az Élet, az Isten terve, akarata vagy - s vagyok én,
Krisztusi út ma is van, nem mossa el sem év, sem pillanat,
És lesz erőnk imádkozni, hogy Vele maradjunk - s maradjak.

Lángomnak - lángodnak adjon életet a Szeretet:
A Mindenható, Örök Isten, dajkál és szeret, mint gyereket,
Kezében felnőve képesek leszünk - leszek szeretni mást,
És az Ő szemével nézve, szólva éltetni fogjuk a közös parázst.

Lángomnak - lángodnak adjon életet az Örök haza:
A tegnapon, a múlton túl bennünk lakozik az Örök hangja,
Csak kezdet van, s Menny már országom - s országod,
És egybe köt minket örökre Vele, veled – belőle fakadó források