Miért kiabálunk, ha dühösek vagyunk?

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra.
Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:
- Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.
- De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta:
- Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
- Mi történik a szerelmeseknél?
- Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi. - A szent folytatta:
- Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg, milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:
- Ezért, amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.

És mégis várod

Ez a legnyomorultabb érzés.
Mikor hiányzik valaki.
Körülnézel, nem érted.
Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet.
Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár.
Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.
Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol.
Hol keressed?
S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?...
És mégis várod.
(Márai Sándor)

 

Ha valakit szeretsz...

Minél mélyebben szeretünk valakit, annál kevésbé fontos a külseje.
Át is változhat, nem kell hozzá meghalnia és elvesztenie testi valóját.
Megismered, mint hamvas kislányt, telnek az évek, és lesz belőle egy ráncos, fogatlan, kopaszodó vénasszony.
A változás olyan hatalmas, hogy a lánykori és öregkori fénykép egy idegen számára nem is ugyanazt az embert jelentené - ha most látná először a két képet, észre sem venné, hogy ugyanarról az emberről készültek.
Az élet mindannyiunk jelmezét és maszkját felismerhetetlenül átvarázsolja.
De ha valakit szeretsz, az alig változik a szemedben: eltelik hatvan-hetven év, és ugyanazt érzed a közelében. Ugyanazt a sugárzást, ugyanazt a szóval kifejezhetetlen érzést, hogy "ismerem!".
(Müller Péter)

"Nemzed - ékek" - tanmese

Elgondolkodtató kis tanmese a "SE-SE" (se egyetemista, se dolgozó) nemzedéknek!

Egy roskadásig tömött buszon egy feltételezhetően "egyetemista" srác nem sajnálta az időt, hogy megmagyarázza egy mellette ülő idős úrnak, miért nem képes megérteni az idősebb nemzedék a fiatalokat.
- Maguk egy más, majdnem primitív világban születtek és nőttek fel! - mondta elég hangosan, hogy mindenki jól hallhassa.
- Mi, mai fiatalok az internet, a tévé, a számítógépek, a szuperszonikus repülők, az űrutazások, a Holdon járó ember korában nőttünk föl. Űrszondáink a Marson járnak, atom hajtotta hajóink, villanyárammal és hidrogénnel járó autóink, szinte fénysebességgel számoló számítógépeink vannak. Sőt.

Egy kis csend után az idős ember így felelt :
- Igazad van, fiatalember, nekünk mindez nem volt meg, amikor fiatalok voltunk, következésképpen feltaláltuk őket! És most mondd meg nekem, te kis hülye ifjonc, TE mit készítesz a következő nemzedéknek?!

Falrengető tapsot kapott.

Kép: womenofchina.cn

Neveld magad magányossá és erőssé

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani.
Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz;
a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki,  s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen.
Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben.
Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében.
Neveld magad magányossá és erőssé.
Tudjad, hogy soha, senki nem segít.
S ne sopánkodj ezen.
Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.
(Márai Sándor)

 

Az állandó útitárs....

Állandó útitársad vagyok,
Vagy legjobb segítséged, vagy legnehezebb terhed,
Továbbsegítelek, vagy sikertelenség felé húzlak,
Parancsodra várok.
Felét átadhatod annak, amit teszel,
Végrehajtom gyorsan és hibátlanul,
Könnyen kordában tarthatsz, csak légy szigorú hozzám.
Mutasd meg nekem pontosan, hogyan végezzek el valamit,
Pár lecke után már magamtól is megteszem.
Minden nagy embernek szolgája vagyok,
De nem kevésbé a szerencsétleneknek is.
A nagyokat én tettem naggyá,
A szerencsétleneket én tettem szerencsétlenné.
Annak ellenére, hogy nem vagyok gép,
egy gép precizitásával dolgozok,
Amelyhez egy ember intelligenciája társul.
Hasznodra vagy romlásodra működtethetsz engem;
Nekem teljesen mindegy.
Fogadj el, képezz, legyél hozzám szigorú,
És az egész világot lábaidhoz vetem.
Vegyél könnyedén, elpusztítalak.
Ki vagyok? A szokásaid.

Adóbevallás - Vigyázat! közeleg a határidő...

- Halló, Kovács kisasszony ?

- Igen, én vagyok.

- Kovács kisasszony, én Novák vagyok az ön könyvelője.

- Értesítem, hogy az adóhatóság az Ön adóbevallását nem fogadta el. Az adóhatóság azt állítja, hogy az adóbevallása és a vagyonnyilatkozata ellentmondásosak.az Ön titkárnői fizetése nagyon kevés arra, hogy luxuslakást, új Mercedes Benz kocsit, drága ruhákat, ékszereket, drága külföldi kirándulásokat, stb... engedhetne meg magának.

- Óh, és mit javasol, mit tegyek ?

- Javaslom a következőt: Küldjön egy másolatot a fő bevételi forrásáról és meglátom mit tehetek.....

- Rendben van Novák úr. Csinálok egy másolatot és azonnal elküldöm Önnek.

A Sziget

Egyszer volt hol nem volt, egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott.
A Jókedv, a Szomorúság, a Tudás és mint minden más érzelem, a Szerelem is.

Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni.
Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet.
Csak a Szerelem akart az utolsó percig maradni.

Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a Szerelem végre segítséget kért.
A Gazdagság ment el egy luxushajóval.
A Szerelem megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál engem vinni ?
- Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel.. Itt neked nincs helyed.

Így hát megkérdezte a Szerelem a Büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte.
- Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?
- Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni, - mondta a Büszkeség -, Itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat

A Szerelem megkérdezte a Szomorúságot, aki elment mellette.
- Szomorúság, el tudnál engem vinni?
- Oh, Szerelem, - mondta a Szomorúság - én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni."

A Jókedv is elment a Szerelem mellett, mert ő annyira jól érezte magát, hogy nem is halotta hogy a Szerelem hívja öt.

Hirtelen azt mondta egy hang:
- Gyere kedves Szerelem, én elviszlek téged.
Egy öreg beszélt. A Szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor partra szálltak az öreg elment.

A Szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem?

- Az Idő volt az.- mondta a Tudás.
- Az Idő? - kérdezte a Szerelem. - Miért segített nekem az Idő?

A Tudás erre azt felelte:
- Mert csak az Idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem...

Csak ma

1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: “a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.

2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.

3. Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.

4.Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.

5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon; jót teszek valakivel és titokban tartom. Megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, ahogy William James mondja, csak az edzés kedvéért.

6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.

7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.

8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.

9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában néha Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.

10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek.

(Dale Carnegie)