Az
Ünnep
végigsétált a tereken
és az utcákon.
Benézett az ablakon,
belépett az ajtókon.
Volt, ahol megpihent,
volt, ahonnan gyorsan továbbsietett.
Elcsitította a szeleket,
szépre festette az eget és a felhőket.
Elsimította az aggódó ráncokat néhány arcon,
örökre lezárt néhány fáradt szempárt,
és megállt, hogy gyönyörködjön kisgyermekek mosolygós álmaiban.
Kibékített néhány veszekedőt,
és nem értette, mások miért miatta vesznek össze.
Az utcán lépkedve betakart néhány fázó hontalant,
és enni adott néhány éhezőnek.
Volt, aki ellépdelt mellette, észre sem vette.
Volt aki rég nem látott ismerősként üdvözölte.
Végül bepillantott boldog és boldogtalan, nyugodt és nyugtalan álmokba,
majd észrevétlenül kisétált a terekről és az utcákról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése