Nyárutó

Szuhanics Albert: Nyárutó

A fákon ott a zöld levél,

még fű-illatot hord a szél.

Nincs semmi nyom, és semmi jel,

sompolygó őszünk mily közel.

Most még oly szép a nyárutó,

de sajnos minden átfutó.

Ím messze száll, vagy elszalad,

míg fájó szívünk itt marad.

Egy reggel kinyitjuk szemünk,

már őszi napra ébredünk.

Oly bágyatag a napsugár,

és kertünk rozsdabarna már.

A sárga levél hulldogál,

míg rája hideg köd szitál.

Gondolkodik fenn kicsit,

de végül lassan leesik...

Pásztor Piroska: Nyárutó

Kopik az erdő smaragd ruhája,

földön hűs pára terül,

múló emlék csak a nyár izzása,

fákra színvarázs feszül.

Ahol selymes volt és zöld a fű,

illatos széna szárad,

napsugár arcán a múló derű,

megfakul, őszbe sápad.

Valami titkot súg a néma éj,

figyelj, a nyárnak vége,

ősz teríti rá rozsdaszőnyegét,

a fáradt nyári rétre.

Juhász Magda - Nyárutó

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,

mikor utolsót csillan még a fény,

mikor a falevelek az ágról

utolsó mosolyt küldenek felénk,

s az őszi lombhullásban még egyszer,

kezünk vágyódva összeér.

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,

nincs igazabb ragyogás, mint mikor

már minden menni készül, s amikor

nem vársz semmi jóra már, hirtelen

áttör a fény az őszi fákon, s hull

szívedre, nyári napsugár.