Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani.
Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz;
a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen.
Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben.
Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében.
Neveld magad magányossá és erőssé.
Tudjad, hogy soha, senki nem segít.
S ne sopánkodj ezen.
Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.
(Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése