Minél mélyebben szeretünk valakit, annál kevésbé fontos a külseje.
Át is változhat, nem kell hozzá meghalnia és elvesztenie testi valóját.
Megismered, mint hamvas kislányt, telnek az évek, és lesz belőle egy ráncos, fogatlan, kopaszodó vénasszony.
A változás olyan hatalmas, hogy a lánykori és öregkori fénykép egy idegen számára nem is ugyanazt az embert jelentené - ha most látná először a két képet, észre sem venné, hogy ugyanarról az emberről készültek.
Az élet mindannyiunk jelmezét és maszkját felismerhetetlenül átvarázsolja.
De ha valakit szeretsz, az alig változik a szemedben: eltelik hatvan-hetven év, és ugyanazt érzed a közelében. Ugyanazt a sugárzást, ugyanazt a szóval kifejezhetetlen érzést, hogy "ismerem!".
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése